Ebben a bejegyzésben madártávlatban bemutatom a környezetemben található kastélyok helyzetét Magyarországon és az okokat amelyek jelenlegi állapotukhoz vezettek.
Mi visz valakit arra, hogy műemléket vegyen? Ez egy nehéz kérdés, és a közhiedelemmel ellentétben a mazochizmus csak egy eleme a képletnek. Tapasztalatom szerint a kastély illetve történelmi épületek vásárlása mögött két nagyon ellentétes szándék húzódik meg. Az emberek egyik része profitot lát ezekben az épületekben, míg mások a történelem egy darabját próbálják megmenteni.
Hazánkban az 1990-es években sajnos a történelmi épületekért nem volt nagy kereslet. A szocializmus hatására ezen épületek megítélése nem volt túl pozitív. Jelentős részük elvesztette eredeti fényét és mint állami közintézmény működött. A szerencsésebbek megúszták olyan új hasznosítási módokkal mint a gyermekotthon (Jánosi-Engel Adolf Kastély – Mecsekjánosi), pszichiátria (Chernel-Czindery kastély – Ötvöskónyi), önkormányzati épület (Hencz kastély – Vése), stb. Rosszabb társaik viszont TSZ irodaként (Zichy Kastély – Nágocs), részben vegyesboltként (Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély – Iszkaszentgyörgy) vagy nagyon súlyos esetekben részben magtárként (Zichy kastély – Somlószőlős) végezték.
Bebizonyosodott, hogy Móricz Zsigmond nem csak egy, hanem szinte az magyar kastélyok jelentős hányadának sorsát sikeresen megjósolta a Galamb Papné című művében miszerint:
„A Zádorok ugyan már régen voltak ünnepelt urak e vidéken. A zádori kastélyban zsidó lakik, s egér furkálja a tapétás szobákat. A homlokzaton kőből kifaragott sisakos-kardos vitéz, aki úgy áll a nemesi címerben, mint az ország védője, ma a zsidó kukoricáját őrzi. Hombárnak használják a parkettás szobákat.”
Ez a romlás nagyon sok esetben sajnos csak még jobban felerősödött az elkövetkező években ugyanis a kastélyokat a privatizálás után új gazdáik csak ritka esetekben kezeltek megfelelően (ha egyáltalán kezelték). A legtöbbször olcsón megszerzett épületek hasznosítása érdemben nem történt meg. Állapotuk rohamosan leromlott, benőtte őket a gaz, beáztak majd megjelentek a statikai problémák is. Jobb esetben valamilyen szinten tartási munkálatok történtek hogy ha mást nem, a beázással való óriási értékkárosodást elkerüljék. Van ahol azonban még erről is megfeledkeztek új tulajdonosok.
A kastélyok legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozó vidéki régiókban található. Ennek elsődleges oka az eredeti hasznosításuk, mint például majorságok vagy uradalmak központjai. Sajnos ezeket a régiókat érintette az elmúlt években a legnegatívabban az urbanizáció, mely szintén nem segített az épületek megóvásában. Az emberek vidékről való elvándorlásával a régi épületeket nagyon alacsony áron értékesítették. Az új vásárlók jobb esetben csak a karbantartások egy részét odázták el vagy esetleg más célra használták az épületet mint amire való. Rosszabb esetekben viszont a karbantartás teljes hiánya is megfigyelhető.
Sajnos kastélyok között is található hasonló példa.
Ezzel ellentétben többször látható volt, főleg a 2010-es évek után az, hogy valaki azért vett kastélyt, hogy az épületet előző tulajdonostól megszabadítva, a számára elérhető lehetőségekkel megmentse azt az utókornak. Van aki csak a szintfenntartásra vállalkozott, ami ilyen nagy épületeknél mar magában nemes tett. Mások sokszor sikeresen felújították az épületet. A legtöbb felújított kastély a turisztikai szektorban találta meg a helyét. Hotelekké és rendezvényhelyekké változtak át az egykor oly fényes nemesi birtokok.
Mégis, hogy jut el valaki arra a pontra, hogy egyszerű magánemberként belevág egy ilyen monumentális projektbe? Főleg ha a célja nem a jövőbeni profit elérése hanem az értékmentés? Mások nevében nem tudok beszelni, de magam és a családom példáját szívesen elmondom a következő bejegyzésben.
(A cikk borítóképe a Wikipediáról származik.)
.jpg){kind=link}
Vélemény, hozzászólás?