Ebben a bejegyzésben kiderül, hogy a kastély előző tulajdonosai milyen sorsot szántak az épületnek. Tervből ugyanis több is volt, igazán magabiztos és tőkeerős befektetőből viszont annál kevesebb.
A kastély építtetője és első tulajdonosa az Engel család majdnem fél évszázadig birtokolta az épületet. Sajnos erről az időből – a fényképészet elterjedésének ellenére – nem sok ismeretanyagot sikerült fellelnünk. Próbálkoztunk az internetes archívumokkal (Arcanum) és a Komlói Helytörténeti és Természettudományi Gyűjteményt is meglátogattuk, de nem lettünk sokkal okosabbak. Legalábbis a kastély ezen korszakát illetőleg. Valószínűleg egy rátermett és hozzáértő kutató a levéltárak segítségével többet tudna elérni, de ez a kutatómunka anyagi okokból jelenleg még várattat magára.
A második világháború lezárása utáni idők nagyon sok változást hoztak Magyarországon. A szocialista államapparátus megjelenésével elkezdődtek a kisajátítások. A kastély épülete is pár év után állami kézbe került. Rövid átépítés után gyermekotthon lett belőle.
Ezeket a tényeket azonban már az előző bejegyzésekben részletesen is leírtuk. Azzal viszont nem foglalkoztunk, hogy mi lett az épület sorsa a gyermekotthon bezárásával. Az otthon 2004 környékén települt át Komló belvárosába. A kastélyépületet a Baranya Megyei Önkormányzat szinte azonnal egy árverés keretein belül értékesítette is. Az árverés nyertese a Budaber Rt. lett 75 vagy 80 millió forintal (az írott és digitális források sajnos nem egyeznek). Ez mai áron – inflációval kalkulálva – körülbelül 180 millió forintnak felelne meg. Ebben az időben az épület még egész jó állapotnak örvendett.
A Budaber Rt. tervei szerint
„A Jánosi Engel Adolf által épített, […] kastélyt emelt szintű szolgáltatásokat kínáló nyugdíjasházzá alakítják.”
de a projektből sajnos nem lett semmi. A kastély tíz éven át tartó csipkerózsika álomba szenderült.
Mivel az épületet ez idő alatt nem védte senki, így fosztogatók elvittek mindent ami egy kis kalapálás és vésés után mozdítható volt. A tető is hamarosan megadta magát és az épület elkezdett beázni mely jelentős károkat okozott. A helyzet addig romlott, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Dél-dunántúli Irodája elrendelte az épület ideglenes műemléki védelmét.
Az ideiglenes védelem egy év után lejárt, de a hatóság – csigalassúsággal ugyan – 2011-ben végre tényleges műemlékké nyilvánította a kastélyt. Pár évvel rá a Budaber már szabadult is az ingatlantól, eladva azt egy magánszemélynek.
Az új tulajdonossal a kastély minden gondja ugyan nem rendeződött, de az állapota valamelyest javult. A tetőhibákat kijavították, az épület ki lett takarítva, újra bekerült az áram és biztonsági rendszer került felszerelésre a jövő tolvajai ellen.
Az új tulajdonosnak több terve is volt a hasznosításra. Idősek otthona, lakóházak kialakítása, sőt még egy 54 szobás hotel is, melynek a terveit az adásvétel után új tulajdonosként megkaptuk. Közelebbi szemrevétel után – mivel a terveket olyan frappánsnak találtuk – még nekünk is átszaladt a fejünkben a „hotellé alakítás” ötlete.
Sajnos az igen ígéretesnek tűnő tervek végül nem valósultak meg.
Sajnos azonban se a feleségem sem én nem vagyunk igazán vendéglátó alkat ezért ezt a lehetőséget elvetettük. A tervek viszont nagyon szimpatikusak így lehet átemeljük őket ha más nem akkor egyes szobák tervezésekor.
Mit szeretnénk hát kihozni az épületből? Maradjon ez egyenlőre titok. Egy részére van ötletünk, a többit majd kitaláljuk. Egy biztos, a jövőben itt még olvashat róla a kedves érdeklődő.
Vélemény, hozzászólás?