Kastélyunk

Az akantusz talán az évszázadok vagy még inkább évezredek alatt legtöbbet használt díszítőelem. Jelenleg már csak a művészettörténettel, történelemmel, és az antikvitásokkal foglalkozók ismerik, de régen jelen volt bútorokon, épületeken, kódexek festményein, kerámiákon és szinte minden művészeti ág termékein.

(Sajnos a Szecesszió, a Bauhaus és az azt követő minimalizmusra törekvő stílusok kikoptatták a közéletből az amúgy több ezer évig jelenlevő motívumot.)

Honnan is kapta nevét és mi az az akantusz valójában? A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy egy magyarul Medvekörömként ismert, a Mediterráneumban elterjedt növényfaj latin megnevezése. Hogy pontosan melyiké növény szolgált a motívum eredeti modelljeként az nem ismert. Az Acanthus mollis és az Acanthus spinosus is pályázik erre a címre.

Az első példa az akantusz motívumra a Basszaiban található Apolló Epikuriosz („a Segítő Apolló”) templomából származik mely legjobb tudomásunk szerint időszámításunk előtt c. 450 – c. 420-ban épült. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a motívumot ritkán használták Görögországban a Római megszállás előtt (i.e. 146-tól).

Az eredetéről egyedül szintén a rómaiak emlékeznek meg. Vitruvius (i. e. c. 75 – c. 15) szerint a korinthoszi oszloprendet – melyen az akantuszt alkalmazták mint díszítőelemet – a Kallimakhosz nevű görög építész találta fel. A híres építészt egy fonott kosár ihlette meg amit egy fiatal lány sírján hagytak. A kosárban a gyermek játékai voltak melyre gondos kezek egy kocka alakú követ tettek, hogy az időjárástól megvédjék őket. A kosáron egy Medveköröm nőtt át, tüskés leveleivel körbefonva a kosár anyagát és a rajta található kőlapot.

A rómaiak továbbfejlesztették az eredeti Görög motívumot. A mérete megnövekedett, a díszei még formásabbak és részletgazdagabbak lettek. A motívum használatban maradt a Bizánci, Román, Gótika, Reneszánsz, Barokk és a Rokokó stílusok alatt is. Mindegyik stílus módosított az eredeti formán, de a motívum mindvégig felismerhető maradt.

Vajon Magyarországon használták ezt a motívumot? Természetesen igen! Például az abonyi Kostyán István-kúria oszlopfőin, az ikervári Batthyány-kastély faragott kőcímerein, a szabadkígyósi Wenckheim-kastély kápolnájának padsorain, a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárának faragványain és még rengeteg helyen melyek jelentős része sajnos nem élte túl a világháborúk és a szocializmus viszontagságait.