Kastélyunk

Ebben a bejegyzésben kifejtjük az okokat amelyek egy kastély megvásárlása mögött állhatnak. Kicsit közelebbről is megnézzük, hogy mi visz valakit arra, hogy történelmi vagy műemléki épületeket és azok közül is legfőképp kastélyt vegyen.

Hogy pontosan honnan jött az ötlet egy kastély megvásárlására arra már nem emlékszem. Azt tudom, hogy kiskoromban mindig rajongtam a várakért. E rajongás nem tűnt el, de valamelyest azért csökkent az évek alatt. A történelmet mindig szerettem, ezért is kapcsolódik hozzá a hobbijaim nagy része. A szórakozásra szánt pénzemből viszonylag fiatalon elkezdtem ókori (főleg Római és Görög) érméket, majd később az 1800-as évek végen és az 1900-as évek elején kiadott képeslapokat gyűjteni.

Utóbbi nagy hatással volt rám, hiszen a régi képeslapokon rengeteg szép korabeli épület látható. Onnan már csak egy lépés volt rákeresni a hasonló eladó ingatlanokra, majd megmutatni őket a feleségemnek. Ő az elején valami furcsa hóbortnak tartotta a rajongásomat a kor épületei iránt, de nagyon gyorsan ő is megkedvelte ezeket a műremekeket.

Olyannyira megtetszettek neki, hogy végül az összes épületet amit megtekintettünk ő találta, beleértve a kastélyt is. A keresésben tagadhatatlanul jobb nálam és ha ugyan a lelkesedése nem mindig töretlen, egy kis pihenés és kellő ösztönzés után (sokszor akár nélküle is) hasonlóan nem hajlandó elengedni a dolgokat mint én. 🙂

Az első épület amit keresésünk alatt megtekintettünk a zalai vízimalmok egyik kiemelkedően szép példánya, a zalaistvándi Festetics-malom volt. Ugyan már jó pár éve árulták, de mikor eljutottunk hozzá, azonnal mondta a karbantartásért felelős úr, hogy igazából már el is kelt, csak a formalitások és a papírmunka van hátra. Viszont ennek ellenére nagyon segítőkész volt és végig kísért bennünket a malmon. Ezzel egy kicsit még jobban összetörve a szívünket. Természetesen a keresést továbbra sem adtuk fel. Legrosszabb esetben is ha mást nem legalább látunk pár szép régi épületet és bővítjük az ismereteinket.

A második épülettel is hasonlóan jártunk, de ott meg a bemutatásig sem sikerült eljutnunk. Egy őszi napon elautóztunk a somlószőlősi Zichy-kastélyig. Kívülről a kastély mesésen szép, a kertet kivéve, melyet egy 2000-es évek elején elkezdett felújítás alatt sikerült betondzsungellé változtatni (nem is érttettük miért a kertel kezdtek). Sajnos az ingatlanközvetítő felhívása után kiderült, hogy nekik is van több komoly ajánlatuk. Végül a kínai érdekeltségű Chi Fu Central Europe Kft. lett a sikeres vásárló. Ők azok akik a taszári reptérre és a Pápai Húsüzemre is rátették a kezüket. Ez az eset különösen szomorúan érintett minket mert az épület nagyon tetszett és örültünk volna ha nem egy csak pusztán üzleti érdekek szerint gondolkodó cég vagy magánszemély kezébe kerül.

Harmadjára megfogadtuk, hogy csak olyan esetben megyünk ki épületeket megtekinteni ha ki is tudjuk őket azonnal fizetni, legalább valamilyen formában (hitellel vagy anélkül). A Jánosi Engel Adolf-kastélyt (Komló, Mecsekjánosi) már néztük egyszer, de elvetettük mert túl távol volt mindentől amit ismerünk. Viszont, miután közelebb költöztünk a Balatonhoz, már nem is tűnt olyan nagynak a távolság. Természetesen a kastély 100 millió forintos vételára, mérete és mellette az állapota így is erősen riasztó volt. Úgy gondoltuk, hogy ha még meg is tudnánk venni és pár év alatt ki tudnánk fizetni, akkor is a felújítására nem sok pénzünk maradna.

Szerencsere aki kastélyban gondolkodik azt nem lehet ilyen apró-cseprő dolgokkal elriasztani mint a finanszírozás és az egy életen át tartó kalapálás. Így pár hét múlva már kocsiba is pattantunk, és egy szép napos februári délelőtt megtekintettük az épületet. A kastélynál a gondnok fogadott aki ugyan nagyon kedves volt, de szemmel láthatóan unta a megtekintők hadát. Főleg mivel vásárolni végül senki sem vásárolt. Egyszer végig mentünk az épületen a pincétől a padlásig. Viviennek sikerült is párszor majdnem eltévednie az ódon falak közt. Szerencsere vezetőnk mindig tudta hol vagyunk és magabiztosan kísért minket keresztül a kisebb nagyobb szobák útvesztőjén.

Hazafele izgatottan morfondíroztunk, hogy most ez mind a miénk lehet – hihetetlenül alacsony – csupán 65.000 Ft-s négyzetméter áron. Kár, hogy abból viszont több mint 1.700 jutott, plusz egy 650 nm-es padlás ha esetleg megunnánk a felújítást a három szint után. Alig hagytuk el Komlót, már Oroszlóra érve eldöntöttük, hogy nekünk bizony erre az épületre van szükségünk. Gyorsan le is húzódtunk majd jött az izgatott telefonálás az ingatlanközvetítőnek. Természetesen elég pénzünk még mindig nem volt arra, hogy egyben mindent kifizessünk, de úgy voltunk vele, hogy ajánlatot attól még tehetünk. Sajnos egy bank sem ad hitelt műemlékre, így marad a tulajdonossal való egyeztetés és a részletfizetés valamilyen formája.

Az egész alkudozás vége egy vetéli jog alapítása lett, melyből ha minden jól alakul valamikor a közeljövőben tulajdon jog fog keletkezni. Amint ez megtörténik és az anyagiakban is rendbe jön a család akkor már kezdődhet is a felújítás. Addig pedig, hogy a szerződésből idézzek:

„Ezen időponttól kezdődően az ingatlan fenntartási, jó karban tartási költsége és kötelezettsége vevőt terheli. Ugyanígy a birtokátruházás napjától vevőt illetik meg az ingatlan hasznai.”